"Az ébrenlét tudatát élvezte, ugyanolyan bensőséggel, ahogy az elébb az álom öntudatlanságát élvezte.Lassan kúszott előre idegeivel az ébrenlét, ugyanolyan fokozatos tempózással, ahogy néhány órával elébb elmerült az elalvás édes zsibbadásában, abban a lassú eltűnésben, mely az élvezőre mindig úgy hatott, mintha az operaház színpadán kellene valamilyen végtelen szomorú dallamot énekelnie, s közben a süllyesztő lassan eltűnik vele a mélyben. Most fölfelé kúszott a süllyesztő; s az élvező már hallotta a zenekart, tisztán hallotta egy kürt vijjogását, mindjárt a színpadon lesz, fellép, és tovább énekel...
...Lassan felült és kilépett az ágyból..."
gyönyörű, én is így akarok írni...
♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése