kezdjük el...

Ma van az a becses nap, amikor elkezdem az új blogom. Remélem, ez sikeresebb lesz...
Van pár versnek nevezhető íradékom a régiben, azokat bemásolnám... hogy azért megmaradjanak azok is(:
íme a belőlem kitört gondolatok tengere:

tudsz bálnát rajzolni? na mert én nem...(:

nem nagyon tudok mit írni... csak azt hogy mennyire nem tetszik, hogy ilyen mostanság a világ... mert én ehhez nem vagyok hajlandó alkalmazkodni...
De szerencsére, most ebben az évben rengeteg új "barátra" leltem, akik közül egy kettő tényleg kiemelkedő, és velük némileg könnyebb túlélni a napokat...

Szörnyű, hogy rohan az idő, hogy nincs időnk semmire, és nem látjuk át a dolgainkat, és minden gondunkat magunkban kell tartanunk, mert nincs senki, aki meghallgassa.

Egy pillanat örökké...
...mikor az idő csak a pillanaté,
mikor megfagy a levegő, és te is úgy érzed,
mintha ezer madár szállna együtt veled...

Láthatatlan vagy, de mégis látható,
mert lelked csak a csendben kitárható,
S a kulcsot, hogy kinek adod,
ne feledd: csak a te dolgod!


Csak...

már csak én vagyok fenn,
a sötétség s, a csend
lohol utánam sebesen...


jó éjszakát!

egy téli bejegyzés:
Remélem sok hó lesz idén!
Hóembernyi legalább:D
Már nagyon várom a telet...

Jelenleg jó kedvem van...

Zenét hallgatok, félcopfozok, este kosármeccsre megyek, csuklok, röhögök, vicceket olvasok,éneklek és még sok más dolgot is művelek:D



ez a mondat különösképpen tetszik:D :
művészlelkem kibontakozásait fogom ott közzé tenni vmilyen formában...

na ezek lennének...

és egy kedvenc, ami a barátnőmnek, Barbinak is nagyon tettszett - akivel "mellesleg" van egy közös blogunk  is (:


Szeretem nézni, és gondolkodni mások élettöredékein...
például ott van a franciatanárnő a buszon...
az egyetemista adrenalin energiaitallal fáradtan igyekezve az egyetemre...
a színesbe öltözött, művészeti kinézetű bicikliző hölgy...
a bácsika, ahogyan segít az ugyancsak idős nénijének felállni és a buszról leszállva, kézenfogva sétálnak haza...

szóval szeretek ezeken gondolkodni...